Éhgyomorral érkezni. Tisztaságra ügyelni. Fecskendő látványán felbuzdulni. Műtőbe bekukucskálni. Dohányzást mellőzni. Kerekesszéket körbejárni. Műtőslámpába belenézni. Ajtón nem kopogni. Labormintát leadni. Receptet elkérni.
Na, hol jártunk? Naná, hogy egy rendelőben, de nem is akármilyenben ám!
A közelmúltban ugyanis egy újabb érdekes színfolttal bővült a budapesti gasztropaletta, pár lépésnyire a Blaha Lujza tértől, a Somogyi Béla utca 8 szám alatt nyitotta meg kapuit a Rendelő étterem és bár.
Mi pedig pénteken itt jártunk.
Úgy gondolom, nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki ma étteremnyitással próbálkozik a belvárosban, hiszen Budapest hemzseg a jobbnál jobb, kifejezetten trendi és fantáziadús éttermektől. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán labdába rúghasson, a vendéglátós múlt és/vagy tapasztalat gyakran kevésnek bizonyul, a jó helyválasztás sem garancia már a sikerhez. Az pedig,hogy az étel finom, szerintem alap. Szóval fontos, hogy meglegyen az a valami plusz, ami miatt a helyed kitűnik a többi közül. Nos, azt gondolom, a Rendelő tulajdonosának sikerült valami olyan témára bukkannia, ami talán egy újabb, tematizált irányvonalat is jelenthet a budapesti gasztrovilágban. A Rendelő ugyanis, ahogyan a neve is mutatja, nem más, mint egy tipikus szocialista egészségügyi egység autentikus környezetébe ágyazott étterem. És be kell hogy valljam, a dolog működik. Működik, mert az ötlet azon túl, hogy eredeti, szerintem nincs olyan ember, akit minimum a kíváncsisága nem hajt be. Már az utca túloldalán messziről kiszúrod, hogy ott világít egy MŰTŐ felirat ebben a vendéglátó egységben, ezért ha valami oknál fogva eddig fel sem tűnt a környezetébe egyébként teljesen belesimuló étterem, minimum emiatt közelebbről is megnézed. Aztán, ha már ott vagy, nem tudsz nem belépni, ahol ez a látvány fogad. A képgalériáért klikk a képre!
Ahogy a képeken is látszódik, a berendezés nagyon szellemes. Körülöttünk mindenhol infúziótartó állványok, műtős lámpák, az agy tekervényeinek latin nevei, kerekesszékek, és még sorolhatnám. A konyha értelemszerűen a műtő névre hallgat, a mosdókat a labor felirat alatt találhatod. Bevallom őszintén, néha talán már túlsztereotipizált az egész látvány, de mégis valahol nagyon minimál és nagyon magyar minden. A szó jó értelmében, hiszen a törzsközönséget azok a fiatalok alakítják, akiknek a berendezés tök jól néz ki, sokan direkt azért járnak ide, mert a felest fecskendőben kapod, amit utána haza is vihetsz magaddal emlékbe. Az idősebb korosztály is jót mosolyog a berendezésen, hiszen egész életüket végigkísérő motívumok köszönnek vissza rájuk egy egyáltalán nem megszokott környezetben. A külföldieknél pedig abszolút telitalálat a design, hiszen a legtöbbjükben nyilván fel sem merül a gondolat, hogy ami a szemük elé tárul, az nem egy letűnt kor emlékképei, hanem sajnos sok esetben még mindig a magyar valóság.
Miközben a 3 fogásos ebédmenünket várjuk, ismételten rá kell hogy jöjjek, milyen fantasztikus ez a magyar nyelv, hiszen a rendelő ezúttal már a vendég maga, és a recept szóval is érdemes csínján bánni. Az egész hely szellemes, az étlapon megannyi ötletes elnevezés mellett a levesek kanalas gyógyszerként, a desszertek rehabilitációként, a szeszes italok pedig kedélyjavítók, fájdalomcsillapítók néven tűnnek fel. Hétköznap dél és öt óra között 2 (890 Ft) és 3 fogásos (1090 Ft) menüt ehetsz, választani csak desszertet lehet, a többi adott.
(Nővér, szikét!)
A zene szuper, kellemes lounge dallamok, ami pont megfelelő hangerejű, a személyzet pedig egyszerűen tényleg nagyon figyelmes. Eleve már az szimpatikus volt, hogy bár a földszinten még simán volt szabad asztal, semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy az emeleten foglaljunk helyet. A pincérlány így csak miattunk rohangált fel-s alá a két szint között, ami nyilvánvalóan valahol természetes, de mégis pont emiatt sok helyen nem engedik, hogy az emeletre ülj, ha a földszinten is van még szabad asztal. A fogások pikk-pakk megérkeztek, a tálalás elsőosztályú volt, és az adagok is teljesen rendben voltak.
Szóval ezeket ettük:
(Kukoricakrémleves tortilla chips-szel)
A levest mindketten nagyon finomnak találtuk, szerencsére forrón érkezett, az ízesítése is remek volt, szóval nagyon meg voltunk vele elégedve.
Aztán következett a főétel, ami rántott tengeri halfilé volt majonézes burgonyasalátával. Ilyen gusztusosan nézett ki:
A hal tényleg nagyon finom volt, a panír ropogós, és egyáltalán nem olajos. A salátában nagyon finom kerek burgonyadarabok és hagymacsíkok voltak, a majonéz is finoman volt ízesítve, viszont indokolatlanul sok került belőle a krumplira. Ebben mindketten egyetértettünk, pedig nagyon szeretjük a majonézt. Ezt leszámítva az adag teljesen rendben volt, és ez után, kicsi pihenőt beiktatva, izgatottan vártuk a desszertet.
Rehabilitációnak tiramisut és joghurtos málnatortaszeletet választottunk (ezt szabadon lehet az étlapról), nekünk kicsit furcsa volt a tiramisu ilyen típusú kehelyben tálalása, a tortaszelet viszont nagyon gusztusos és szerintünk sokkal finomabb is volt, de hát ízlések és pofonok, ugye, de éppen ezért a képen is inkább csak a tortaszeletet hangsúlyoztam ki:
Ittunk még mellé üdítőket és szódát, és azt kell hogy mondjam, nagyon jól laktunk. Igaz, menüztünk, ami tényleg nagyon jó áron van, és így fizettünk borravalóval együtt 3300 Ft-ot. Az étlapról a'la carte egyébként tésztákat átlagban 1600 Ft-ért, főételeket körettel 2000 Ft körüli árakon tudunk fogyasztani.
Kiszolgálás/felszolgálás: A pincérlány végig nagyon jófej, kedves és kommunikatív volt, érdeklődött az ételekről, és ami nagyon tetszett, hogy úgy tűnt, tényleg érdeklik azok a kritikák, amiket megfogalmaztunk az ételekkel kapcsolatban.
Ami nekem külön nagyon szimpatikus, az az volt, hogy amíg Szilárd a mosdóban volt, mivel sietnünk kellett, én közben kikértem a számlát, és a pincérlány megkérdezte, hogy kihozza-e azonnal a számlát, vagy először szeretnénk megbeszélni. Egy pillanatra nem értettem, hogy kivel és mit kellene megbeszélni, de aztán leesett, és egy teljesen életszerű szituációra tapintott rá, amikor ugye a pincér nem tudhatja, hogy ki fizeti majd a számlát, amit ráadásul én nőként kértem ki, és nyilván ezzel ő figyelmet fordított arra, hogy ne az ő jelenlétében éljünk át kínos pillanatokat a fizetés közben.
Tisztaság: a hely szelleméhez idomulva minden tiszta, steril volt! :)
Eladóhelyi kommunikáció: A korábban már részletezett szellemesen összeállított étlapba sajnos nem került bele, és mi is csak később vettük észre, hogy vannak külön előételek, falatkák, sőt napi főzelékek is, amik egy kisebb méretű recept-szerű lapon találhatóak, a tálalószekrényen egy halomban. Itt kicsit fogalmi zavarba is keveredtem, mert össze-vissza magyarul és angolul is szerepelnek rajta az ételek. Ráadásul a mostanában Budapesten is nagyon felkapott fish & chips nagyobb hangsúlyt is érdemelne az étlapon (bár az utcafronton az ablakra ki van írva), szóval azon túl, hogy az étlap tényleg szellemes, szerintem túl sok ételt tartalmaz, és a fentebb említett okok miatt kicsit zavaros.
Facebook: Sajnos teljesen átlagosnak mondható, a képek lehetnének sokkal jobb minőségűek, és amíg nem készül el az étterem saját honlapja, addig nagyon hiányolom az étlapot, az árakat, és az ételekről sokkal több, jó minőségű fotót. Ami pedig nekem másik nagy szívfájdalmam, és sajnos a hazai éttermek Facebook kommunikációjára teljesen jellemző, hogy az angol kommunikáció sajnos teljesen hiányzik. Pedig pár kattintással simán megoldható, hogy angolul is elérjük a vendégeinket, anélkül, hogy ezt a Facebook-ot magyarul használó vendégek észrevennék. Valószínűsítem, hogy önszorgalomból, házon belül oldják meg a közösségi média használatát, ami sok étteremmel szemben már így is haladás, de ettől függetlenül sokkal fantáziadúsabb is lehetne a mostaninál.
Weboldal: Mint említettem, sajnos ez még nincs, egy hamarosan felirat díszeleg csak az oldalon. Azt a magyarázatot marketingesként soha nem szeretem elfogadni, hogy azért nincs, mert csak 3 hónapja nyitottak, de sajnos ez is tipikus magyar betegség. Igenis fontos a honlap és az étterem megnyitásának egyidejű időzítése, a közösségi média nem helyettesítheti az informatív, több nyelven kommunikáló honlapot.
Foursquare: Valószínúleg egy vendég hozhatta létre, érdemes lenne ezzel is foglalkozni, hiszen láthatóan történtek már bejelentkezések, és pozitív komment is érkezett a helyre.
Mindent összegezve a Rendelő szerintem nagyon eltalálta, hogy valami olyan témában nyitott a gasztro vonalon, ami Magyarországon valami teljesen újat képvisel, és ha a személyzet megmarad olyan kedvesnek és jófejnek, amilyeneknek pénteken tűntek, és az étel minősége is változatlan lesz, akkor remélem még jó sokáig élvezhetjük szolgáltatásaikat a rendelési időn belül.
Elérhetőségek:
Rendelő Resto & Bar
1085 Budapest, Somogyi Béla utca 8.
Nyitva tartás: H-Sze: 11:00-24:00, Cs-Szo: 11:00-01:00, V: 12:00-22:00